Kedves Olvasók, Barátok, Utálkozók!

 

Könyv maradékát, martalékát a kiadó 2012. február 10-e tájékán visszahívja a könyvesboltok polcairól. Nem tudjuk mennyi van, mennyi nincs, raktárban már semmi, a maradék nyolc darabot múlt héten én söpörtem ki a poros polcokról. Raktárvezető aranyos volt, amikor kértem az összes raktáron lévőt, mosolygott, van még pár ezer másból is, mondta, abból nem akarok esetleg néhány százat magamhoz venni? Könnyítenék a helyzetükön.

Nos, nem akarok senkit vásárlásra buzdítani, mintegy házalni a könyvemmel, de aki még nem tudta beszerezni, megvenni, ajándékozni, továbbadni az igyekezzen, mert tényleg az utolsó pár darabot várjuk vissza. Ki tudja? Lehet, hogy lesz utánnyomás, de az is lehet, hogy nem. Tényleg, erre csak a gazdasági prognózisok adhatnak majd választ. Magam részéről: szívesen írtam, jó, nagyon jó kis munka volt, mondhatni: élvezettel írtam más libidójáról, addig sem törődtem a sajátommal.

És ne feledjük: nincsenek nőket hajkurászó, perverz, beteg lelkű politikusok, akik az állami (manapság már EU keretet is) fizetéseiket, költségtérítéseiket, bizottsági pótlékaikat sajátos (ön)kielégítésükre fordítják és persze nincsenek e hazában sehol az őket támogató "üzletemberek" sem, akik szállítják a minőségi árut.  Jut eszembe: egy betelefonálós rádió műsorban beszélgettünk éppen, amikor bejelentkezett egy lány, rúdtáncos Brüsszel egyik night-clubjában, mesélte. Azt mondta, hét számjegyűek azok az összegek, amit egy-egy muri alkalmával a magyar, Brüsszelbe "politikailag" delegált urak egyszer egyszer ott hagynak. A borravaló is kellemes, tette hozzá. Hogy melyik oldalról ismert föl arcokat? A telefonálás előtti héten a "Nagyon Ismert Arc" volt a bár vendége, konzervatív színekben költözött Európa színesebb és vidámabb felére, mesélte.

Nos, remélem, részletezzük még a témát, kik, mire, hogyan költik a közbizalom alapján nekik juttatott fizetéseiket és fantázia-agyszülemény mellett tényszerű adalékokkal is szolgálhatok.

 

 

Addig is: jó szórakozást!

 

Szex és Pest

V.Zs. - 2011. 07. 16. 22:04:44

---

Az emanci-punci csacsog és fecseg. A cím mindent elmond. Nincs mit cifrázni rajta. De senki ne essék tévedésbe. Bár rímel rá, ez nem a Szex és New York koppintása. Egyszerre több és kevesebb annál.                    

Három kalandra - na, és szexre - éhes nő tipeg a pesti éjszakában. Elvileg csak finom italokra, puha ágyakra és kemény csatákra vadásznak. Ám mert ez utóbbiak férfiak nélkül nehezen megvalósíthatók, rendre maffiózókba és politikusokba, stricikbe és strómanokba botlanak.
Kármán Irén sikergyanús könyvében három emanci-punci csacsog és picsog. A szerző azt nyújtja, amit vágyra és ágyra járó alakjai kortyolnak a pesti éjszakában: koktélt. Receptje a következő: vegyél egy kis szexet, tölts hozzá politikát, ízesítsd meg bűnnel, és jól rázd össze!
És mindezt hajtsd fel, olvasd el egyetlen lendülettel! Az ízek harmonizálnak. A szerző jól tudja, a szex hatalom, a hatalom politika. Ha valakinek nem lenne ismerős Kármán Irén neve, akkor emlékeztetjük: oknyomozó újságíró és dokumentumfilm rendező. A kilencvenes évek elején az olajszőkítések leleplezésével szerzett magának hírnevet. Országos ismertségre sajnálatos módon csak akkor tett szert, amikor négy éve félholtra verték a Duna parton. A tettesek azóta sincsenek meg. Kármán Irén most - nagyon is érthető módon - műfajt váltott. Regényt írt. A képzeletére hagyatkozott. Nyomatékosan felhívjuk minden érintett alvilági figura figyelmét, - különösen azokét, akik aljas módon attól sem ódzkodnak, hogy egy nőre kezet emeljenek - a könyvben szereplő gengszterek a képzelet szülöttei. Senkinek sem joga, hogy magára ismerjen.
A pesti éjszakában tízezrével kószáló emanci-puncik természetesen tükörbe nézhetnek. A hiúság bocsánatos bűn.

 

Fotó: Máté Krisztián

Kedves Olvasóim, Barátaim, Sorstársaim! Erdei Manók és Tündérek! Gonosz Törpék és Antiszociális Vaddisznók!

Mindenki, aki eme oldalra téved.

Először is: vegyétek a könyvet, van még belőle. Állítólag egyes Alexandra boltokban a polcok legalján, raktárak mélyén bújik meg, de ne feledjétek, aki keres, az talál.

 

"A Szex és Pest című regény három elszánt és törtető nőről szól, akik válogathatnak a férfiak tengerében, de Mr. Tökélyt még mindig nem találták meg, ahogy a megfelelő Louis Vuitton táskát sem. Viszont a könnyedén nőies történet mögött kemény események sorozata bujkál, melyből nem maradt ki a bűnözés és a maffia sem."

Sokan kíváncsiak, hogy mi a történet befejezése. Na, ez az! Lesz egy jó nagy grupi? Vagy verekedés? Anyázás? Mi lesz a korrupciós szállal? Felmerülnek nevek is?  Tényleg felbukkannak politikusok is? Csak pár kérdés azok közül, amiket mostanában nekem szögeztek. Sajnos, ez csak a második kötetben derülhet ki. Második kötet pedig csak akkor jelenik meg, ha az első elfogy az utolsó darabig. Tehát tessék kérem igyekezni, rendelgetni, vásárolgatni, ajándékozni. Egy Szex és Pest minimum kell minden könyvespolcra.

Viccet félretéve.

Akinek van facebook oldala - nekem nincs, mert utálnám, ha a kapcsolatrendszeremet lesegetnék és vizslatnák olyanok, akikre nem tartozik, hogy kinek voltam osztálytársa, ismerőse az óvodában, kivel közös a zenei ízlésem, ki jelöl vissza a "híres emberek" közül, stb...- az tegye már ki azokat a linkeket, amelyekben a Szex és Pest című könyvről írnak.

http://www.femina.hu/program/karman_iren_szex_es_pest

http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/szex-es-pest

http://divany.hu/kultur/2011/05/17/karman_iren_penz_nelkul_szeretem_jol_erezni_magam/

Őszinte köszönettel és bajtársi üdvözlettel:

Olajos

 

ps. Ja, és lájkoljatok is! :-)

Mottó:

"Stibicel a szobalánnyal
A vigéc a hotelben,"

(Lőwy Árpád: A magyar nyelv világrekordja)

"A Nagy Megrontóként és Kanos Nyúlként is becézett IMF-vezér 3000 dolláros lakosztályában kergette a szobalányt. Egy korábbi esetben a beprotezsált mostohaunokán akart erőszakot tenni.

Nem a hétvégén nyilvánosságra került eset az első, hogy Strauss-Kahn IMF-vezért molesztálással vádolják. Egy francia riporternő, Tristane Banon 2007-ben arról beszélt egy tévéinterjúban, hogy a politikus "felajzott csimpánzként" támadt rá egy interjúja közben, és csak rugdosódás, verekedés után tudott kiszabadulni.

Egy tévés beszélgetőműsorban elhangzott, hogy a riporternő könyvéhez gyűjtött anyagot. Amikor interjút kért az IMF-vezértől, az nem az irodájába vagy az otthonába invitálta, hanem egy lakásba, ahol nem volt más, csak egy tévé meg egy ágy. A riporternő elmondása szerint Strauss-Kahn csak úgy volt hajlandó beszélni, ha foghatja a nő kezét. Később tapogatni kezdte, majd amikor az menekülni próbált, leteperte, kikapcsolta a melltartóját és megpróbálta levenni a farmerját."

http://index.hu/kulfold/2011/05/16/unokahugat_is_molesztalta_strauss-kahn/

http://index.hu/kulfold/2011/05/16/franciaorszagot_is_megkergette_meztelenul_strauss-kahn/

Ne aggódjunk. Ilyen csak Amerikában fordul elő egy perverz franciával.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Dominique_Strauss-Kahn

A nők szexuális tárgyként történő kezelése az minálunk nem szokás. Itt nincs fenékre pacsi, pulcsi alatt matatás, szexért cserébe előny ígérgetés. Ez Magyarország, egy tiszta, puritán és konzervatív....majdnem azt írtam, elnézést, hogy kupleráj, de azonnal szirénázni kezdett a fejemben a gondolat-cenzor. Egy frászt kupleráj ez a hely: kifaragott jövőképpel rendelkező ország, amelyben a tehetséges fiak (és lányok) tudják a helyüket és a dolgukat és bíznak, bíznak, bizakodnak.

Ilyen mocsokság, amit ez a perverz közgazdász művelt azzal a kiszolgáltatott szobalánnyal, nálunk nincs. Igaz, olyan sincs, ha valamelyik politikus a farkát himbálja a titkárnőjének, azt a repülőről is letépik a rendőrök. A rendőrök minálunk valószínűleg jóízűt röhögnek a történteken és telefonon adják tovább egymásnak a vicces sztorit. Minálunk nem szokások a barátnőket fiktív állásban elhelyezni, őket jó fizetésért valahová betuszkolni, nekik szexuális szolgáltatásért soron kívül, olcsón önkormányzati lakást szerezni és a többi. Nálunk nem szokás előnyért kefélni pozícióban lévő emberekkel és nem szokás a munkatársakat felfektetni az íróasztalra és neki gyereket csinálni, miközben a sajtóban boldog férjként villogunk, keresztény-konzervatív politikusként, ifjúsági és sport miniszterként. (Egyébként ez nem a nő nyilvános alázása, hanem a poligám hajlam kiélése.) Nem szokás vezető beosztású sportdiplomataként nőket cipelgetni közpénzen Dél-Amerikába, mint ahogy nem szokás EU politikusként feleség mellett barátnőt "munkatársként" utaztatni, aki aztán megvadulva bugyit mutogat a bulvárújságoknak. Nálunk a szex és a politika teljesen más dolog, a férfiak tisztességesek és megértőek. A nőkkel toleránsak és udvariasak. Tehát nem szokás miniszterként ing alá nyúlkálni és nem szokás szexuális szolgáltatást kérni némi segítségért. Ez az egész Strauss-Kahn-ügy egy teljesen rendben lévő szitu, az öreg megkívánta a csajt, a csaj meg kérette magát, ugye. Nagy ügy. Csak egy nő. Egy takarítónő. Egy szobalány. Akivel a vigéc a hotelben stibicel.

 

 

A taxi lassan Gábor háza elé ért. A kapu gombnyomásra nyílt, és automatikusan záródott. A hátsó bejárat felé haladtak. Az ajtót a házigazda ismét kulcs nélkül nyitotta és zárta. A fények a mozgás érzékelésétől kapcsolódtak. Az alagsor szaunát, infraszaunát rejtett, medencével és külön fürdőszobával. Biliárdasztal és egymagányos játékgép állt egy nagyobb helyiségben. Elhaladtak egy hangszigetelt stúdió mellett, ahol dobfelszerelés árválkodott. Gábor kinyitott egy rácsos ajtót, és kikapcsolta a riasztóját. Vendégei egy itallal teli polcot láttak, ahol szigorú, katonás rend uralkodott. Gábor biztos kézzel nyúlt egy üveg után.

– Chivas Regal Royal Salute. Huszonegy éves. Fenséges – a házigazda megcsókolta az üveget. – Először vendégségben kóstoltam. Aztán ráhajtottam. Hatvan rongy egy palackkal.

– Nem tudom, de én szociálisan érzékeny ember vagyok, nem tudnék egy üveg italért ennyi pénzt kiadni – szólt közbe Miklós.

– Inni azért tudsz belőle, vagy nem? – kérdezte kissé pikírten Gábor.

– Hagyjuk a hülyeséget! Persze, hogy tudunk belőle inni! – csattant föl Piroska. Tudta, hogy Miklós időnként szereptévesztésben van. Ő is gazdag, de az értelmiségi attitűd nem engedi, hogy szó nélkül hagyjon ilyen pazarlást. Belső lifttel mentek föl az első szintre. Gábor a hatalmas nappali kanapéján eldobta magát. (…)

– Isten hozott benneteket a házamban! Tisztelegjünk a természet előtt, amely kegyes ajándékokkal lát el minket. – Lassan, komótosan bontotta az üveg italt. Egyenként, szertartásosan töltött.

– Merem remélni, senki nem kér hozzá jeget – jegyezte meg. – Ostoba amerikai szokás.

– Egészségünkre! – szólt elégedetten Miklós is, miután beleszagolt a nedűbe.

– Vigyázz, nehogy megakadjon a torkodon – bökte oldalba Piroska az üzlettársát.

– Azért, mert kiadóm van, még nem felejtettem el, hogy másnak ez az egyetlen pohárka ital egyheti munkabére lenne. – Lassan kortyolva kóstolták az italt. Gábor megszólalt:

– Én is a semmiből jöttem. A lányoknak már meséltem, kidobóemberként kezdtem. Az utca nevelt, és nem felejtettem el, honnan jöttem. – Vicát magához húzta, és hosszan megcsókolta. A lány hozzásimult.


– A semmiből rögös lehetett az út – szólalt meg a csók után Vica.

– Nem titkolom, nem egy és nem két büntetőeljárás indult ellenem. De aztán mindig kimostak. Mára viszont lehiggadtam. Úgy érzem, amire vágytam, elértem. Na jó, még egy szorgos kis feleség, egy csöndes asszonyka elkelne a házamban – mondta viccesen, és Vica combjára csapott. – Egyébként amikor az asztalotokhoz mentem a Zöld Lyukban, akkor éppen a közbeszerzési ügyekről beszéltetek. A bárpultnál is lehetett hallani, hogy bennfentesek vagytok.

– Én nem vagyok az. Csak Piroska. Ő közülünk a legsikeresebb, és neki van a legtöbb pénze – szólt meggondolatlanul Vica. Miklós tekintete villámokat szórt felé. Ildikó igyekezett menteni a helyzetet.

– De ez nem jelent semmit.

– Nem tudom. Az információ, persze csak ha minőségi, sokat ér – mondta lassan Gábor.

– Szerintem rossz irányba haladunk – szólalt meg Miklós tárgyilagosan. – Úgy látom, ha megerőltetjük magunkat, itt mindenki tud egy-egy zaftos történetet befolyásos emberek múltjáról. De nem ezért jöttünk föl hozzátok – nézett szigorúan Zoltán szemébe. – Ha egyszer elindulsz egy sűrű, sötét erdőben, nem biztos, hogy mire a végére érsz, ki akarsz belőle jönni. De ez még a jobbik eset. Mert az is előfordulhat, hogy kijönnél, de már nem tudsz.

Gábor összehúzta magát.

– Tudod, mindig is voltak félelmeim. Nem bírom a bezártságot. A sötétet. Úgyhogy tudtam és éreztem, hol húzódnak a határaim. Mikor kell megállni.

– Akkor szerintem most is súgnak valamit az ösztöneid – suttogott lassan és tagoltan Gábor fülébe Vica, és egy időre mindannyian megfeledkeztek Pest züllöttségéről. A magukéval voltak elfoglalva.

VÉGE

Vagy mégsem?

– Azt, hogy mit jelentettem, és mit jelentek a férfiaknak, azt sosem fogom megtudni, és törekszem arra, hogy ők se tudják meg, mennyit érnek nekem – mondta Piroska. - Az információ hatalom. Ezt megtanultam. Az információ ugyanis pénzre váltható. A pénznél csak a szex nagyobb hatalom. A szexszel befolyásolni, féken tartani, csőbe húzni, megalázni, mennybe röptetni, elárulni, várakoztatni, az érzelmi skála bármely hangján játszadozni lehet. Pár héttel később egy táskát szortíroztam. Tipikus női táskát. A sajátomat. Megtaláltam a politikus  névjegykártyáját. A telefon mikrofonját közel húztam a számhoz, eldöntöttem, csak suttogni fogok neki. Az üzenetrögzítő kapcsolt be. Határozottan bemutatkoztam. Ekkor megszólalt a férfi a telefonban. „Halló!”, mondta. „Mi tartott ilyen sokáig?” Három hónappal azelőtt adta oda a névjegykártyát. „Megtaláltam végre” - suttogtam. Azt akartam, hogy vágyakozzon. Húzni akartam a beszélgetést, de semmit nem akartam mondani neki. „Gyorsan ment” - válaszolta. Éreztem az iróniát a hangjában. (...) Évekig szeretkeztünk különböző lakásokban. Soha nem kérdezte, védekezem-e. Soha nem kérdezte, védekezzen-e. Egyszer pár napot késett a menstruációm. Felhívtam, mondtam neki, hogy ha terhes vagyok, úgyis megszülöm. Azt felelte, a legjobb döntést hozom az életemben. Persze igyekezett cinikusnak tűnni, tudta, hogy azért harapok, azzal csak felidegesíteni lehet, kiengesztelni nem. Idegesíteni akart. Éppen úgy, ahogyan én őt. Próbáltam vidám maradni. Azzal nyugtattam, hogy majd örökbe adjuk a gyereket annak, akitől a lakást kölcsönkaptuk.

 

 

Trend&Tipp

Szex és Pest

Kármán Irén könyve feltárja előttünk a pesti csillogó életet és azt is, ami mögötte van.

A Szex és Pest című regény három elszánt és törtető nőről szól, akik válogathatnak a férfiak tengerében, de Mr. Tökélyt még mindig nem találták meg, ahogy a megfelelő Louis Vuitton táskát sem. Viszont a könnyedén nőies történet mögött kemény események sorozata bujkál, melyből nem maradt ki a bűnözés és a maffia sem.

Még több könyvajánlóért kattints IDE!

 

– Azt, hogy mit jelentettem, és mit jelentek a férfiaknak, azt sosem fogom megtudni, és törekszem arra, hogy ők se tudják meg, mennyit érnek nekem – mondta Piroska. - Az információ hatalom. Ezt megtanultam. Az információ ugyanis pénzre váltható. A pénznél csak a szex nagyobb hatalom. A szexszel befolyásolni, féken tartani, csőbe húzni, megalázni, mennybe röptetni, elárulni, várakoztatni, az érzelmi skála bármely hangján játszadozni lehet. Pár héttel később egy táskát szortíroztam. Tipikus női táskát. A sajátomat. Megtaláltam a politikus  névjegykártyáját. A telefon mikrofonját közel húztam a számhoz, eldöntöttem, csak suttogni fogok neki. Az üzenetrögzítő kapcsolt be. Határozottan bemutatkoztam. Ekkor megszólalt a férfi a telefonban. „Halló!”, mondta. „Mi tartott ilyen sokáig?” Három hónappal azelőtt adta oda a névjegykártyát. „Megtaláltam végre” - suttogtam. Azt akartam, hogy vágyakozzon. Húzni akartam a beszélgetést, de semmit nem akartam mondani neki. „Gyorsan ment” - válaszolta. Éreztem az iróniát a hangjában. (...) Évekig szeretkeztünk különböző lakásokban. Soha nem kérdezte, védekezem-e. Soha nem kérdezte, védekezzen-e. Egyszer pár napot késett a menstruációm. Felhívtam, mondtam neki, hogy ha terhes vagyok, úgyis megszülöm. Azt felelte, a legjobb döntést hozom az életemben. Persze igyekezett cinikusnak tűnni, tudta, hogy azért harapok, azzal csak felidegesíteni lehet, kiengesztelni nem. Idegesíteni akart. Éppen úgy, ahogyan én őt. Próbáltam vidám maradni. Azzal nyugtattam, hogy majd örökbe adjuk a gyereket annak, akitől a lakást kölcsönkaptuk.

 

Gyorsan eltelt a hét. Vica, Ildikó és Piroska ott találta magát ismét a Zöld Lyukban. Piroska nem sokat mesélt az üzleti ügyeiről, de azt tudták, van egy társa. Miklóssal Ildikó és Vica is többször találkozott. Visszafogott, nyugodt krapek volt, látszott rajta, hogy ha szöget vernek a körmei alá, akkor sem beszél arról, miért van a cégüknek mindig megrendelése. Persze Piroska azért néha el-elkottyantotta, hogy a kencefice pénzeket – így hívta a csúszó- és kenőpénzeket – külön könyvelik. Erre volt egy kisebb füzetük, ebbe írták be azokat az összegeket, amiket eleve nem volt szabad elkölteni. Piroska elmesélte, nevet nem írnak egyetlen összeg mellé sem, csak monogramokat. PJ vagy KZ. Mindegy. Ha valaki megtalálja, ne tudja, kiről van szó. Az azért bosszantotta, ha levajaztak egy üzletet, és mégsem úgy sikerültek a dolgok, ahogyan tervezték. Ilyenkor méltatlankodott barátnőinek. Rendben van, hogy banánköztársaságban élnek, de azért ott is van játékszabály. A majmoknál is rend van a banánfán, mondta egyszer mérgesen. A kenőpénzen tartott élősködőket pedig nem embernek, hanem emberszerűnek hívta. Piroskának volt egy evolúciós elmélete: szerinte az első „kenőbanánt” már a középső miocén korszakban lenyomták a főmajomnak. Aztán az megállt a fejlődésben. Így nem vált emberré, csak emberszerűvé. A szőr ugyan eltűnt a testéről, de az agya úgy maradt, mint annak a majomnak, akinek a száját állandóan betömték egy-egy jobb falattal. Miért is kellett volna neki fejlődnie? – kérdezte Piroska a barátnőitől. Állandóan tele volt a pofája. Míg a többiek güriztek, ő csak várta a jutalékot. Vica mondta is Piroskának, hogy amiről beszél, az már-már a darvinizmus parafrázisa. Ez a gondolatkör gyakran visszatért beszélgetéseikben. „Rögtön a blúzom alá nyúlt a pasas” Vica hiába tiltakozott, a magas rangú férfi természetesnek tartotta, hogy segítségéért a nő a testével fizet – És? Mit tehetünk? – tárta szét a kezét Piroska. – Az emberek nagy része elkötelezte magát az egyik vagy a másik oldalnak. Nem lobog sehol olyan tűz, ahol melegedni lehetne. Oldaltudat van az emberekben, és nem öntudat. – Mi az igazságot még koldulni sem tudjuk a megosztottság miatt, nemhogy érvényesíteni – helyeselt Ildikó. - Felelőtlen az elit, és felelőtlenek az írástudók is. A tett halála az üres okoskodás. – Lányok, mi nagyon okosak vagyunk! – mosolygott Vica. – És vajon ez a sok-sok ész, tapasztalat és szenvedély, ami összesűrűsödik bennünk, hová vezet? – Kimondunk dolgokat. Ki merünk mondani dolgokat! Szerintem már ez is hatalmas eredmény – válaszolt Ildikó, és a poharába kortyolt. – Tudod, milyen rémes érzés az, amikor azért kell hallgatnod, mert figyelik, amit mondasz? Aztán felhasználják ellened! – Nekem mondod? – kérdezte Vica. – Ki volt a legjobban meglepve, amikor elmeséltem nektek, hogy kérni mentem egy pasashoz, aki válaszul rögtön a blúzom alá nyúlt? Mire én úgy döntöttem, hogy tervet kovácsolok, és bizonyítékokat gyűjtök.

– Abdal a művészi ambíciói mellett egy török vendéglőben volt pénztáros hetente kétszer – mesélte a dögös Vica a VIP-lányoknak. – A vendéglő mindennap este tízkor bezárt. Ekkor megszállták a pesti brigantik, stricik és arab drogfutárok. Zártkörű klub volt, Abdal főnöke, Mohamed mindenkit ismert az éjszakából. Éjféltájt érkezett a „Főnök” vastag zsebbel, és megkezdődött a hajnalig tartó osztozkodás. Mennyit kerestek a lányok, és hogyan kaszáltak az éttermekben? Abdal mesélte, hogy a védelmi pénzt egy helyi csoport tartotta meg, az volt a dolguk, hogy a rendőrségi kapcsolataikat mozgósítsák, ha kell. Mert Mohamednek mindene volt. Ugyan a heroinistákat rühellte, de ha kapcsolat kellett az anyag megszerzéséhez, segített. A marihuána füstjét éjfélkor már vágni lehetett a levegőben, de ez hidegen hagyta.



A pesti éjszakában drogdílerek, pénzbehajtók, stricik sietnek a dolgukra (Képünk illusztráció)
Fotó: Thinkstock


– Abdalt persze nem – jegyezte meg Ildikó.
– Nem, ő szívta.
– Csakhogy a lényegre térünk – mosolygott Piroska.
– Érdekből fakad minden, mi is érdekből ölelünk, csak közben szeretjük magunkat jól érezni.
– Legyen jó minden, minden irányba. Illatok, fények, színek, és az érzékeim nyíljanak ki – válaszolta Vica.
– És mi lett Abdal bőrnyelűjével? – kérdezte Piroska szemernyi pironkodás nélkül.
– Odahajoltam hozzá. Gyöngéden a számba vettem.
– Milyen hosszan csináltad? – kérdezte Ildikó közönyösen.
– Megállt az idő, fogalmam sincs.
– Aztán felöltöztél és gyorsan eljöttél? – kérdezte Ildikó.
– Nem. Még simogattuk egymást, és beszélgettünk. Ahogy az előbb mondtam: biztonságos volt vele, otthonos. Nem siettem. Váratlanul azt kérdezte, be lehet-e csapni a szerelmünket.
– Gondolom, volt egy bölcs, asszonyos válaszod – gondolkodott Piroska.
– Igen. Azt feleltem, hiszem, ahogy fokozatosan megtanulok hallgatni, úgy megtanulom az „elhallgatást” is. (...) Arra gondoltam, Abdalban is a bírvágy kezdett dolgozni. Még ki sem hűlt a vulkánja kitörés után, és tessék, máris a birtoklás kezdi izgatni. Nem tudnám hosszú távon az életemet elképzelni, csak egy olyan pasassal, aki hasonlóan gondolkodik: az ember nem árucikk, a társ nem egy darab sajt, egy üveg bor, amit a polcról levéve haza lehet vinni. Viszont ez a kalandom abszolút tanulságos volt. Abdal megfejtette számomra azt a rejtélyt, hogy Budapest szórakozóhelyein hogyan tudnak büntetlenül drogot árulni. (...)

– Amíg a taxi megérkezik, meséld már el, hogyan váltatok el Abdallal? Találkoztok még? – kíváncsiskodott Ildikó.

– Kávéztunk. Utána felöltöztem. Illetve pőrén belebújtam este elhajított zsákszabású, földig érő vékony farmerruhámba, és beleléptem a sarumba. Tíz másodpercnél nem vett többet igénybe a művelet. Mégis hosszúnak tűnt. Álltunk az előszobában. Olyan boldog, szabad, hippi érzés lengett körül. Azt kérdeztem Abdaltól, hogy felhív-e. Azt mondta, nem. Ő nem hívogat senkit, ő már csak ilyen. Megmondom őszintén, mosolyogtató volt a dumája. Amint becsuktam magam mögött az ajtót, megkönnyebbültem. Régen tudom, meg kell történnie, aminek meg kell, és nem kell erőltetni semmit, ami nem megy.

http://www.borsonline.hu/news.php?ejfelkor-osztozkodik-az-alvilag&op&hid=41530

Pikáns regénnyel töri meg a csendet Kármán Irén

Hosszú hallgatás után egy dokumentarista alapokon nyugvó fikciós könyvvel jelentkezik Kármán Irén. A 2007 júniusában brutálisan megvert oknyomozó újságíró Szex és Pest című regényében három, alvilági kapcsolatokkal fűszerezett, kalandos életű nőt ismerhetünk meg. A kilencvenes évek olajügyeinek politikai összefüggéseivel foglalkozó szerző megtanulta, Magyarországon nem lehet nyíltan beszélni, így mindazt, amire nyomozásai során bukkant, zseniálisan szövi össze regényében a fikcióval.

Kármán Irén négy évig a nyilvánosság kizárásával élte mindennapjait. Most, hosszú hallgatás után tér vissza három modern lány sikamlós, alvilági szálakkal bőven átszőtt történeteivel. A kilencvenes évek olajos ügyei után nyomozó riporter azután költözött el a fővárosból, miután 2007. június 22-én máig ismeretlen tettesek elrabolták, egy autóba tuszkolták, összekötözték, brutálisan megverték, majd a Lágymányosi hídnál a Duna partra vetették. Az írónő az eset után családja védelmében elvonult a kíváncsi szemek elől és vidékre költözött. Ott írta meg mintegy terápiaként, az őt ért traumát írással feldolgozva Szex és Pest című regényét, amelyben nagyszerűen gyúrta össze kitalált elemekkel mindazt, amit az évek során nyomozásai alatt tapasztalt. Az izgalmas sztorikat sok helyen a szerző maffiafeleségekkel való beszélgetései ihlették, ám Irén nem tart újabb bosszútól, hiszen a karakterek több valós figurából lettek zseniálisan felépítve.

 

http://www.kultography.hu/2011/04/21/pikans-regennyel-tori-meg-a-csendet-karman-iren/

http://www.lfmagazin.hu/kulturblokk/szex-es-pest

http://propeller.hu/szorakozas/1835743-szex-es-pest

Kedves Olvasóim, leendő Olvasóim, Barátaim és Ellenségeim!

Nem viccelek, hamarosan tényleg a könyvesboltok polcain lesz a Szex és Pest.

Jelentősen átírva, letisztázva és történetekkel bővítve. A főszereplők a VIP lányok, vagyis, Vica, Ildikó és Piroska. Ők azok, akik magukat nem kímélve, energiát, időt nem sajnálva teszik magukat mérlegre. Persze nem úgy, hanem átvitt értelemben.

Megérkezett a női szakasz Pestre is. A XXI. század a nők évszázada, mondják sokan. Egy epés megjegyzés szerint a mai, modern nők anyái még úgy főztek, mint a nagyanyák, ők meg úgy isznak, mint az apák és a nagyapák. A szingli lét erőssé és önállóvá tette a nőket. Anyagilag, egzisztenciálisan függetlenné. A hagyományok a homályba vesztek, a nemi szerepek felcserélődtek, a pesti kávéházakat, pubokat, kocsmákat, szórakozóhelyeket meg lazítani, töltődni vágyó nők lepték el. Könyvem három szereplője szintén független, látszatra erős nő. Három merőben eltérő karakter. Három modern, trendi nő. Három egyformán sikeres nő. Három különböző, érzéseikben, vágyaikban egyező nő. Mindhárman Louisse Vuitton táskára vágynak és olyan orgazmusra, aminek reggel nincs vége. Történetük hömpölygő, áradó, gyakran egymásba mosódó. Mintha a három nő egybe olvadna, eggyé válna, amikor kitárulkoznak egymásnak. A férfiak azt szokták mondani, kalandokkal úriember nem dicsekszik. A nők? Nos, mint tudjuk, titoktartók, szemérmesek, gátlásosak. Csak a nagy horderejű élményeiket osztják meg egymással, azt is csak akkor, ha nem lehet róla hallgatni, ha már a hallgatás szétrobbantja őket. A nőkben abszolút meg lehet bízni, ebben az egyben egyetértenek mindhárman. Vica, Ildikó és Piroska, akik csak egymással tárgyalják meg az életük fontosabb szereplőit, egyébként hallgatnak, mint a sír. Hallgatásuk okát pedig mély titok mocsár fedi: mindhárman – természetesen kizárólag a siker érdekében - bevetették már a szexuális korrumpálást. Történeteikben politikusok, ügynökök és maffiózók buknak elő a félhomályból. Hiszen Pesten vagyunk. Közép-Európában New York helyett. Ahol a szex akkor a legfontosabb, ha hoz is a konyhára.